Hit, szentségekhez járulás, hitgyakorlás: Fülekiné Szpisják Julianna portréja

2017-11-202020-11-24 kateketakor

2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Fülekiné Szpisják Julianna békéscsabai hitoktató volt, aki tanítási elvei és legmeghatározóbb élményei mellett mesélt arról is, hogy eddig merre tanított az egyházmegyénkben.

Fülekiné Szpisják Juliannának hívnak, békéscsabai hitoktató vagyok. Pályám kezdésekor nem volt lehetőségem itt, Békéscsabán tanítani, illetve akkor még a hittan fakultatív óra volt, így 2007 szeptemberében a kétsopronyi iskolában (felső tagozatban), Nagyszénáson az oviban és az iskolában 1.-től egészen 8. osztályig, illetve Eperjesen az oviban kezdtem el a hitoktatást.

A kezdet nehéz volt, mert nem volt még gyakorlatom, nem sok hitoktatót ismertem, és nehéz volt bejárni Nagyszénásra, Eperjes pedig másik megyében van. Azonban mindig éreztem, hogy a jó Isten sok erőt ad. Kertészmérnöknek tanultam, de mikor átmentem Szegedre a Teológiára, tudtam jól, hogy “ott a helyem”. Hét évig tanítottam Kondoroson, oviban és iskolában; itt 2008-ban még csak 7 gyerek járt hittanra, 2015-ben pedig már több, mint 50-en voltak. Örömmel jártak hittanra, minden programon, kiránduláson, lelki napon, diákmisén lelkesen vettek részt. Nagyon szerettem Kondoroson lenni, tanítani; a szülők mindenben segítettek, a plébános minden programot támogatott, a gyerekektől pedig nagyon sok szeretetet kaptam. Nagyon sok gyermek lett elsőáldozó, majd bérmálkozó, és számomra nagy öröm, hogy a hitüket gyakorolják.

A fentebbiekben említetteken túl tanítottam 2 évig Dobozon, Gerlán, és immáron 8. éve hitoktatok Békéscsabán. 4 évig dolgoztam a békéscsabai Korda könyv- és kegytárgyboltban, valamint 4 évig voltam a békéscsabai hitoktatók vezetője.

2 hitoktatót szeretnék kiemelni, akik nagyon sokat segítettek nekem, és akikre mindig számíthattam: ők Gazsó Icu és Menkóné Márti!

Úgy vélem, ők “igazi hitoktatók”! 🙂 Sokat segített továbbá Kasuba Róbert atya, Petrovszki György atya, Ilyés László Zsolt atya, Bányai János atya, Arany Gábor atya, Bielek Gábor atya, valamint Szigeti Antal atya is, így nekik – és értük – szintén nagyon hálás vagyok! Sok segítséget, bátorítást, támogatást kaptam és kapok Eszes Gergőtől, Szalainé Milasin Katitól, és az egész Kateketikai Irodától. Nekik is köszönöm szépen!

Sokat köszönhetek továbbá a Szüleimnek; Édesapám bárhova elvitt vidékre kegytárgyakat árulni valamint a Betlehemes játékokra, de Édesanyám is mindenben segített.

Sajnos nincs nagy hangom és nincs jó hangom sem, így az órákon viszonylag keveset énekelünk. Nehézség volt ezen felül az óraütközések megoldása, ami miatt több iskolában való tanításról is le kellett mondanom.

A három legnagyobb ajándék amit kaptam: a sok szeretet, hit, megtérés, a szentségekhez járulás, valamint a hitgyakorlás több száz gyerek részéről.

Háromszor könnyeztem meg: egyszer, amikor a Petőfi utcai iskolából 65 gyermeket vittem át a Páduai Szent Antal katolikus templomba, és felemelő volt nézni, ahogy a fiatalok vonultak a járdán és lelkesen mentek Isten házába. Másodszor, amikor Kondoroson elköszöntem a gyerekektől és szülőktől, harmadszor pedig akkor, amikor a Savio Katolikus iskolában a 19 elsős egész órán lelkesen zengte az imákat. Ezekre igazán büszke vagyok.

Úgy vélem, a tanításomban a jelmondatom az lehetne, hogy “Hittel, szeretettel tanítani és nevelni és közelebb kerülni a jó Istenhez!”

Kedvenc bibliai idézetem: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” Úgy vélem, az az igazán fontos, hogy azok a gyerekek, akiket tanítunk, jó emberekké váljanak és erős hitük legyen. Minden nap megtapasztalom a jó Isten szeretetét és érzem hogy segít engem – és a Családomat is.