Őszi lelkigyakorlat a domonkos nővérekkel
Tíz katekétával ültünk le a Mester lábaihoz, hogy tanítson bennünket egy lelkigyakorlat keretében 2025. november 7–9. között Zöldfáson. Két domonkos nővér, Szabó Ráhel és Nagy Mária Diána vezették a lelkigyakorlatot.
Igazi, a szó erejével evangelizáló, domonkos lelkigyakorlaton voltunk. Két „ézer”, azaz segítőtárs vezetett bennünket az úton. Amint kifejtette Ráhel nővér a házasság szentségének bibliai tipológiájánál, ezt az szót – amit az „Eliézer” („Isten az én segítőm”) névből is ismerünk –, a teremtés történetben használja Isten Igéje: a férfi mellé segítőtársként, ézerként adja a nőt. Nem szolgának, nem nélkülözhető cselédnek, hanem olyan társnak, aki Istent képviseli a férfi előtt és Isten üdvösséghozó cselekvése felé segíti a férfi figyelmét. Voltaképp ilyen segítőtársunk lett ez a két fehér ruhás szerzetesnővér a lelkigyakorlaton, akik újat és régit vettek elő a tárházukból.
A lelkigyakorlat témája a tanítványság volt azzal a megközelítéssel, hogy „ismerjük meg Jézust, a Mestert”. Azzal a sejtéssel, hogy jóval többet is megértettek Jézusból és szavaiból az első tanítványok, mint azt mi ma gondolnánk, az első századi zsidóságban közismert ószövetségi tipológiákban mélyedtünk el nem csak szavak, hanem videók által is: az Eucharisztiában, a Szent Sátor, a Templom és a Jelenlét kenyere témáiban, valamint az új Mózes, új Manna, új Kivonulás előképeiben. Este még külön kérésre a Torinói lepel témájában. Sok új, soha nem hallott ismeret szólt a fejnek, Diána nővér pedig a szívünkhöz szólt a padlóképes imában, az Irgalmas Mester bemutatásában.
Úgy jöttünk haza, hogy mi magunk is többet értünk Jézusból, mint amit valaha gondoltunk volna, pl. abban, hogy hogyan kapcsolódik össze a Templom csatornarendszere Jézus Mester lándzsa szúrt oldalával.
Akinek módjában áll, hallgassa máskor is az ézereket.
Légy áldott ezért az ajándékért, Urunk, a fehér kőre írt név Istene (Jel 2,17).
Szerző: Gyuris Gellért
