Csendes lelkigyakorlat Zöldfáson
A Szeged-Csanádi Egyházmegyében szolgáló katekéták közül vettek részt néhányan csendes lelkigyakorlaton Zöldfáson 2025. augusztus 11. és 14. között.
Varga Attila kiszombori esperes-plébánossal 11 katekéta érkezett a zöldfási lelkigyakorlatos házba. Igazi tanítványi kör alakult ki közöttünk. A spirituális atya is csatlakozott néha hozzánk. A nyáron szinte mindig gyerekzsivajtól hangos ház azonban most csöndességbe burkolódzott: csendes szemlélődő lelkigyakorlatnak adott otthon. Ha nem is karthauzi némasággal, de csendben töltöttük a négy lelkigyakorlatos napot.
A lelkigyakorlaton a szemlélődésről tanultunk és szereztünk tapasztalatot: a kipihentség és az ima kapcsolatáról, a hegy mozdulatlanságáról, de a mozgással végzett imádságról is, befelé fordulásról, Isten jelenlétének az érzékeléséről, az állandó, mindenhol megtalálható jelenlétről, a természetben való észlelésről, az érzékelés elsődlegességéről, a csendről, a kiüresedésről, a jövő és menő gondolatokról és érzésekről, a jóindulatú odafordulásról, a főparancsról és a szeretet három irányának egységéről, Isten jelenlétébe való belépésről, a „folyton akarunk valamit Istentől” túl kezdődő „semmittevésről” Istennél, a létünkből fakadó értékességünkről.
Furcsa a lelkigyakorlat, ahol nem beszélgetünk, mégis szeretettel vagyunk egymással. Furcsa, amikor azzal kezdi a bölcs vezető, hogy ha fáradt vagy, aludd ki magad. Furcsa, hogy nem volt feszített, időmilliomosok voltunk. Szokatlan, hogy sohasem szólt csengőszó az összejövetelekre, de mindig mindenki pontosan ott volt. Nem mindennapi a befelé fordultság és a mégis aktív figyelmesség, amivel észrevettük a segítségre való alkalmat. Felemelők voltak a csendesen, ráérősen és figyelmesen végezett szentmisék. Különleges a kegyelem, amit Isten végzett bennünk. De teljesen normális, hogy amit „hiszünk és kimondunk, történik”.
Hálásan indultunk haza. Ugye lesz máskor is csendes lelkigyakorlat?
Szerző: Gyuris Gellért
