Katekéták nyári lelkigyakorlata a sziénai szent szeretet fájával
2024. augusztus 12. és 14. között Domaszék-Zöldfáson katekéták nyári lelkigyakorlatát tartotta Tokodi László OP az örömhírről Sziénai Szent Katalint tolmácsolva.
Még nem voltam olyan lelkigyakorlaton, amely egy még magyarul kiadatlan regény 9. fejezetével kezdődött volna. Olyanon sem, ahol mindvégig egy misztikus írásaiból, leveiből, Istennel való dialógusaiból tárta fel az előadó az evangéliumot. Bevallom, Sziénai Szent Katalinról csak néhány alap dolgot tudtam a lelkigyakorlat előtt, pl. hogy egyháztanító, de hogy mire is tanítja az Egyházat, arról nem sokat. És a többi résztvevő katekéta ebben zömében egyetértett velem. Az előadó, Tokodi László – a témának megfelelően: domonkos szerzetes – is elmondta, hogy vagy hússzor nekikezdett Katalin írásainak és annyiszor tette le a könyvet, mire egyszer csak, legutolsó kísérlete alkalmával kigyúlt a tűz a szívében, értelmében és azóta szerelmes.
A lelkigyakorlat címe talányos volt: „Egyházkrízis és a sziénai megoldás”. Akkor és ma is számos probléma, kihívás előtt állt az Egyház, Katalin pedig mutatott egy utat: az alázatosság völgyébe ültetett szeretet fájának útját. Ez az út az ő Istenélményével kezdődött, amikor földbegyökerezett lábakkal szemlélte Krisztust, megtapasztalta Isten káprázatos szeretetét: az önismeretet (ami egészen más, mint ahogy ma használjuk…), hogy szeretve vagyunk, mielőtt még lettünk volna. A következő elmélkedés – némi és gyakori Szent Tamási teológiai fogalommagyarázattal – megvilágította a bűn természetét: minden ember a jóra törekszik, ilyen értelemben szeret. A kérdés, hogy az egészet vagy a töredékest tekinti jónak. Meglepő képek jöttek Szent Katalintól: az szeretet fája, az igazság ismerete, az önszeretet felhője, a vérbe való belefúlás… de Laci atya ezeket olyan lelkesedéssel magyarázta, mint aki kulcsot kapott a kezébe. Majd a negyedik elmélkedésben előkerül a damaszkuszi penge is: a szabad megfontolás – ami a mi kezünkben van –, hogy levágjuk az elhomályosító felhőt az értelem szeme és a hit pupillája elől. Katalin eme egyszerű képpel fejtette ki a megtérést. Addig nem értettük, hogy a szeretet fájának miért a türelem a törzse, míg Laci atya hozzá nem kezdett a Szentlélek megszentelő működésének három lépcsőjét (szolga→barát→fiú/örökös) kifejteni… és a hídra még csak fel sem értünk ezzel! De végül a rövidre tervezett, de annál hosszabbra nyúlt áldás a Szentlélekben mindent vitt. A befejező elmélkedés a felebarát szeretetének esőjét mutatta be. A három nap alatt a nyári nagy kánikulát a benső békesség múlta felül, amit ajándékba kaptunk az elmélkedések, az imák, az énekek (Megkopott, elhamvadt álmaim itt hozom…), a csendes idők alatt.
Köszönjük elsősorban az Úrnak, a mi szerelmesüknek, Sziénai Szent Katalinnak, hogy imádkozott értünk, Laci atyának az elmélkedéseket és egymásnak is ezt a mély, nem könnyen emészthető, de titokzatos és mégis egyszerű lelkigyakorlatot!
Szerző: Gyuris Gellért
