Őáltala, Ővele és Őbenne – A XX. Országos Katekumenátus Konferencián jártunk

Irodánk munkatársai, valamint egyházmegyénk katekétái  idén is részt vettek az immáron 20. alkalommal megrendezésre került Országos Katekumenátus Konferencián. Az alábbiakban egyik katekétánk, Gábor Tamás beszámolója olvasható.

Május 9-11-ig néhány katekéta társammal, valamint Serfőző Levente atyával együtt részt vehettem a XX. Országos Katekumenátus Konferencián. E jubileumi találkozóra Esztergomban került sor. Az ország különböző területein szolgáló papokkal, szerzetesekkel, katekétákkal és katekumenekkel együtt kerestük a választ arra, hogy miként lehet segíteni embertársainkat abban, hogy rátalálhassanak Jézusra és személyes kapcsolatba léphessenek vele.

A konferencia minden előadása és fakultációja középpontjában keresztény létünk lényege, az Eucharisztia állt. Nagyszerű előadásokat hallhattunk az étkezés és az Oltáriszentség kapcsolatáról, a szentségi felkészítés jelenlegi helyzetéről, és az ott tapasztalható kihívásokról, az Eucharisztiáról, mint az egyetlen és örök áldozatról, a beavatottság bibliai formáiról. Különlegesnek találtam azt a két részes előadást, mely az emmauszi tanítványokról szóló bibliai történet alapján vette végig a kereső ember Jézusra találását és beavatását, valamint az ebben a folyamatban kísérő és segítő, hitét gyakorló és élő ember szerepét. De nagyon lelkesítően hatott a görögkatolikus testvéreink gyakorlatába is bepillantást nyerni.

Nagyszerű tanúságtételeket hallhattunk arról, hogy egyes plébániákon miként foglalkoznak a gyermekek, a fiatalok és a felnőttek szentségi felkészítésével, a katekumenátussal. E folyamatban fontos szerepet kap a befogadó csoport, akik már gyakorolják, élik a hitüket, s jelenlétükkel, imádságukkal, tanúságtételükkel segítik azokat, akik keresik a válaszokat életük nagy kérdéseire, s szeretnének Jézussal egyre mélyebb kapcsolatba kerülni, s mindezt szentségi módon megélni. Akik ilyen módon foglalkoznak a rájuk bízottakkal, bátran és egyöntetűen kijelentették, hogy az Egyház jövőjének a katekumenális szemlélet az útja.

A beavatódás liturgikusan megünnepelt fokozatai, a szentségek plébániai közösségben történő kiszolgáltatásai nagyban erősíthetik a már hitre jutott emberek elköteleződését is. Nekünk, akik már régóta Isten gyermekeinek mondhatjuk magunkat újra és újra rá kell csodálkoznunk, hogy milyen kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy már itt a földön Isten országához tartozhatunk, s hogy szentmiséről szentmisére Jézusból élve meríthetünk erőt ahhoz a zarándokúthoz, mely nem csak az örökkévalóság felé visz, hanem már most összeköt vele és a liturgia által részesít benne.

Olyan jó lenne, ha a szentségfelkészítés gyakorlatában fejlődni tudnánk, s megtalálnánk azokat a formákat és módszereket, melyek nem csupán statisztikát, gyors megoldásokat adnak, hanem valódi megtéréseket érlelnek. Kívánom, hogy az Egyházközségeinkkel és hittanos csoportjainkkal együtt mi is az Oltáriszentségből erőt merítve tudjunk a világ világosságává lenni, és azt a fényességet, melyet a feltámadt Úr dicsősége ragyog ránk, továbbragyoghassuk mások felé.

Gábor Tamás
katekéta