Hidat képezni és közvetíteni – Nyeste Zsuzsannával beszélgettünk

2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Nyeste Zsuzsanna békéscsabai hitoktató volt, aki életútja mellett mesélt arról is, hogy szerinte mi a legjobb hitoktatás.

Nyeste Zsuzsanna vagyok. Gyermekkoromat Újkígyóson töltöttem, de 1997 óta Békéscsabán élek. Végzettséget szereztem a kereskedelem és vendéglátás minden területén, a könyvelésben és látszerészként is. Jelenleg a Gál Ferenc Főiskola hallgatója vagyok, katekéta szolgálatomat pedig 4. éve végzem a megyeszékhelyen, a Páduai Szent Antal Plébániához tartozva nyolc munkatársammal együtt, de korábban sekrestyés feladatokat is elláttam ugyanitt.

„Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük.” (Lk. 6:31)

Mélyen hívő nagyszüleimtől kaptam meg azt az Isteni magot, amely elültetődött bennem, de csak felnőtt koromban teljesedett ki, amikor egy tragikus családi esemény kapcsán csak Istennél találtam vigasztalást. később elveszítettem akkori munkámat is. így már mindentől függetlenül, egyszer csak egy hittanos táborban találtam magam önkéntesként. Úgy érzem, hogy Isten erősen dolgozott az életemben, hogy ide kerüljek, ahol most vagyok. Ekkor lettem sekrestyés, illetve ezzel egy időben kezdtem el a főiskolát is. Ezért a lehetőségért nagyon hálás vagyok Szigeti Antal plébános és Száva Szabolcs akkor még káplán atyáknak. Ők hívtak, biztattak és segítettek ez irányba dolgozni és tanulni. Úgy érzem, hogy „itthon vagyok”.

„Ahol a kincsed ott a szíved.” (Mt. 6:21)

Életem ajándékai közé tartozik a családom, az állandó képzési és tanulási lehetőségeim, de minden közül a legdrágább a gyermekem. Hivatásommal olyan kincset-kincseket kaptam ajándékba, hogy mások gyémántjait csiszolgathatom, ráadásul úgy, hogy ezt keresztény értékrendre nevelésben tehetem. Jelenleg kiscsoportos óvodástól, általános iskola hatodikos korosztályig foglalkozom a gyermekekkel, a Békéscsabai Evangélikus Iskolában, de tanítottam 9. évfolyamos diákokat is, ami nehéz és tanulságos feladat volt. Ebben az évben az a különleges dolog is megadatott számomra, hogy egy felnőttet készíthettem fel elsőáldozásra.

Nagy büszkeséggel tölt el, amikor éveken át tanítgatom a kicsinyeket, míg végül először járulhatnak szentségekhez. Nagyszerű érzés, hogy együtt vehetünk részt a hittanos találkozókon, a táborokban, mindenféle Egyházi programokon ahol önként és lelkesen vállalnak szerepet és feladatokat. Jó látni, hogy nem csak tanulják, hanem meg is élik a kereszténységet. A tanítás révén a gyermekek szüleivel, nagyszüleivel is nagyon jó, sőt baráti kapcsolatok alakulnak ki.

„Ti vagytok a föld sója…, Ti vagytok a világ világossága…!” (Mt. 5:13-14)

Az egyik célom, hogy helyes és jó Istenkép alakuljon ki a gyermekekben. Megérezzék az Úr hatalmas szeretetét, megtapasztalják végtelen jóságát és kegyelmét. A másik, amiben nagyon bizakodom az, hogy a tanítványokon keresztül az eltévedt családtagokat is vissza lehet fordítani Jézus követésére, aktiválni lehet bennük a születésükkor beléjük kódoltakat; élő kapcsolatban lenni Istennel, „hidat” képezni és közvetíteni Isten és ember között. Ehhez nagyon sok jó eszközt és töltekezési lehetőséget kapunk, mi hitoktatók a Kateketikai Irodától, ezért sok-sok köszönet nekik. Színvonalasak a hittankönyvek és igazán tanítóak az előadások, amiből építkezünk és továbbadunk.

„Mindegy, hogy hol és hogyan imádkozol, csak imádkozz!”

Van egy fontos irányadó mozzanat az életünkben: az imádság és a Szentmise. Ez a legnagyobb erőforrása, „generátora” egy hívő embernek. Sok minden szükséges a hitoktatáshoz, pl.: türelem, kitartás, meghallgatás, játék, humorérzék, stb., de legfontosabb a személyes Istenkapcsolat, amelyet csak az imádságban tudunk megélni.

„Nincs más dolgod, csak tedd a jót és a többit bízd az Úrra!”

Az iskolai hittan órákon tanár vagyok, aki ismeretet szeretne átadni a tanulóknak, az iskolai kereteken kívül pedig katekéta, és szívesen részt veszek a feladatokban, vagy szervezek különböző programokat. Úgy vélem a legjobb hitoktatás a tanúságtevő élet, ezért az erényeimmel nem dicsekszem, a gyengeségeimet nem takargatom mások előtt, hanem ezekkel együtt bízom magam Istenre.