Hiszem, hogy Istennek terve van mindenkivel, így velem is – Oláh János-Edével beszélgettünk
2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Oláh János-Ede csanádapácai és pusztaföldvári hitoktató volt, aki nehézségei mellett mesélt arról is, hogy miből tud meríteni az “ínségesebb időkben”.
Oláh János-Edének hívnak. Keresztény, vallását rendszeresen gyakorló család elsőszülöttjeként 1980. június 17.-én láttam meg a napvilágot a Szatmár megyei Pusztadarócon. A keresztény értékek mentén való gondolkodás, a rendszeres templomba járás, a közösség a mindennapjaimhoz tartozott, ugyanis ünnepeink minden szállal a templomhoz kötöttek bennünket. Kitüntetésnek számított, ha valaki ministrálhatott, segédkezhetett a szentmiséken, házszentelésekkor, temetéseken, esküvőkön, ezért a korban megfelelő fiúk nagyon várták, hogy végre magukra ölthessék a ministránsok ruháját. Velem is így volt: életem egyik kedves, emlékezetes, meghatározó pillanata volt ez.
Katekétaként Csanádapácán a Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskolában és a Pusztaföldvári Szent Imre Katolikus Általános Iskolában dolgozom, itt próbálom már óvodás kortól Istennel megismertetni a gyerekeket. Nagyon jó lenne, ha a szüleim, rokonaim közelebb tudnának lenni hozzám, az ő hiányuk sokszor nehézség számomra. Ilyenkor gyógyír a lelkemnek egy-egy jól sikerült gitáros mise, vagy hétvégi foglalkozás. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan helyen dolgozhatok, ahol nagyon sok jó ember vesz körbe, segíti a munkámat, legyen az iskolán belüli, vagy iskolán kívüli esemény. Kedves emlék számomra az első pásztorjáték szervezése, amely után sok pozitív visszajelzést kaptam. ?Ínségesebb időkben? mindig erőt merítek ebből.
Kedves, tettre kész emberek segítő munkájának gyümölcse (plébános, iskola vezetése, stb.) az közeg, amelyben fontos helyen van a templom, ahol nem szokatlan a keresztény életfelfogás. Hiszem azt, hogy Istennek terve van mindenkivel, velem is. Ezért bízom a jövőben, Isten gondoskodásában, és abban, hogy ad elég értelmet, erőt ahhoz a feladathoz, amelyet rám bízott.
