A hitoktatás közös forráskeresés a gyermekekkel – Vendégünk: Gábor Tamás
2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Gábor Tamás bordányi hitoktató volt, aki a “közös forráskeresés” fontossága mellett mesélt arról is, hogy miként tud együttműködni a gyerekekkel a schola során.
Gábor Tamás vagyok, feleségemmel, Ritával együtt Zsombón élünk, s neveljük a 1,5 éves fiunkat, Gellért Regőt. Bordányban az általános iskolás gyermekeknek tartok katekézis-foglalkozásokat az iskolában és a plébánián.
Kisgyermekként nagyapám korai halála miatt elkezdtem foglalkozni azzal, hogy hol is lehet az a Mennyország. Ennek a szűnni nem akaró gyermeki érdeklődésnek köszönhetően eszköze lehettem családom megtérésének. A gyermekekkel, fiatalokkal való foglalkozást közös forráskeresésként élem meg; olyan ez, mint amikor együtt túrázunk a hegyekben, és keressük a forrásvizet, egymást segítjük az úton, és együtt örülünk a víz megtalálásának, de inni már mindenki maga iszik. Így van ez a hit útján is: együtt keressük az élő Istent, egymást segítjük, bátorítjuk, vigasztaljuk, de az Istennel való találkozás személyes történését nem élhetjük meg egymás helyett, csupán segíthetjük és megörvendezhetjük.
Szeretném, ha a rám bízottak is megszeretnék a szent liturgiát, amelyben a legteljesebben valósul meg az Úrral való találkozás. Felemelő érzés, amikor felfedezik, hogy ez a legtisztább vizű forrás, amelyből a
z istengyermeki életük táplálkozik. Bízom benne, hogy a gyermekkorban megtapasztalt lelki élmények felnőtt korukban is hatással lesznek rájuk, s döntéseikben, nehézségeikben és próbatételeikben is Istenre tudnak majd hagyatkozni, és megtapasztalják, hogy az Egyház mellettük áll és segíti őket jelenlétével és a szentségekkel, mint a Jézussal való legnagyszerűbb találkozásokkal.
Már a hitoktatásom kezdetén összegyűjtöttem a gyerekeket, hogy scholaként, vagyis előénekes csoportként vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre rendszeresen együtt énekelhessük a szentmise énekeit. Nagy boldogság a liturgia zenei szolgálatát közösségben ellátni, és felemelő érzés látni a lelkesedésüket, elkötelezettségüket, a közöttük kialakuló barátságokat valamint az Istennel és a társakkal megvalósuló szeretetközösséget.
A gyermekek és a fiatalok körében végzett munkámhoz sok erőt merítek a szentmiséből, a feleségem, az égi és a földi gyermekeim szeretetéből, a plébánosom és a helyi közösség bátorító, bizalommal teli hozzáállásából. Bízom benne, hogy a munkámmal és életemmel a feltámadt Krisztus örömének terjesztője tudok lenni hirdetve azt, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik.
