Akik az Úrban bíznak, erejük megújul – Vendégünk: Vallyon-Hajdú Edit

2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Vallyon-Hajdú Edit csongrádi hitoktató volt, aki eddigi életútja mellett mesélt arról is, hogy számára miért kihívás a legkisebbek hitoktatása.

Vallyon-Hajdú Editnek hívnak. „Tősgyökeres” csongrádi vagyok, itt születtem, itt élek, és dolgozom. Szüleim egyszerű parasztemberek voltak, akik imádságban és munkában élték le életüket, és kisgyermekként belém nevelték a hitet. Édesanyám, aki az idén tölti a 79. életévét, a mai napig aktív; 32 éve minden héten kiveszi részét a templomi szolgálatból, templomtakarítás, díszítés nem múlik el nélküle. Jelmondata lehetne az “Ora et labora! ” – “Imádkozzál és dolgozzál!” – ugyanerre az életszemléletre neveltem én is egyetlen gyermekemet, aki az idén 30 éves.

1991. szeptembere óta hitokatatok; 1991-1998-ig főállásban, majd 1998-2002 között a Jó Isten más feladatra hívott engem. A szegények, hajléktalanok szolgálatára kaptam lehetőséget, családsegítőben családgondozóként dolgoztam. Kisgyermekkorom óta gyermekekkel szerettem volna foglalkozni, így 2002 után ismét visszatértem arra az útra, amelyet az Úr nekem szánt.

Jelenleg részmunkaidősként, heti 12 órában látom el feladatom. Csongrádon két általános iskolában tanítok elsőtől egészen a nyolcadik osztályos gyermekekig, és két óvodai csoportban is tevékenykedem. Főállásom egy középiskolai kollégium, ahol 14 – 22 éves korú fiatalokkal foglalkozom, így a 3 éves kisgyermek és a 22 éves fiatal felnőtt korosztályt öleli fel a munkám. A kollégiumi és a hitoktatói munkám teljesen kitölti életem, és bár a munkaidőm – az éjszakákkal együtt – meghaladja a heti 58 órát, mégis így teljes az életem. „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31)

Igazi kihívás számomra évről évre a kisebb gyermekek oktatása. Szerintem a digitális világ hatása rajtuk jelenik meg a leglátványosabban; nehéz érdeklődésüket felkelteni és fenntartani, azt tapasztalom, hogy többet kell készülnöm az ovis órákra, mint amikor a nyolcadikosokkal vagyok. Ugyanakkor az ölelések, amelyeket alkalmanként tőlük kapok, mindennél többet jelentenek számomra.

22 év hitoktatás áll mögöttem. Munkámban mindig örömet találtam, köszönhettem ezt azoknak, akikkel együtt dolgoztam, és dolgozom jelenleg is. Többen sajnos az atyák közül már nem élnek. Most a legboldogabb pillanatok egyike, amikor volt tanítványaim gyermekeivel találkozhatok. Nagyon szeretném még sokáig a gyermekeket Jézushoz vezetni – bárhol is dolgoztam eddig, családgondozó, nevelőtanár, elsőként mindig hitoktató voltam.

Mottóm: 

„Különben mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta” 1 Kor 7,17