Húsvéti üdvözlet

Kedves Katekéták!

Az idei nagyböjt a megszokottnál korábban kezdődött, ezért máris itt találjuk magunkat Húsvét kapujában. Sok szolgálat, imádság, lelkinap és böjti ájtatosság kínált lehetőséget a készületre. Talán fáradtan és kissé szétszórtan lépünk be a szentháromnapba, de hitünk megerősít abban, hogy ez a fáradtság sem szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől (Róm 8,35). A mi fáradtságunk és küzdelmünk belekapcsolódik Jézus passiójába, és ezzel is részesei leszünk a jeruzsálemi eseményeknek, ám ha úgy tetszik, akkor Jézus ilyen módon osztozik a mi küzdelmeinkben. Nem szemlélője, hanem részese akar lenni emberi életünknek, mint ahogyan mi is akkor lehetünk követői, ha nem csak szemlélői vagy olvasói vagyunk az evangéliumnak, hanem magunkra ismerünk benne és aktualizáljuk az életünkre.

Közösség, passió, csend, keresés és az üres sír. Ezek a szavak foglalják össze számomra azt a három napot, amely az üdvösségtörténet sarkköve lett. Ott és akkor minden megváltozott, és minden új értelmet nyert. Ma az a kérdés, hogy itt és most miben kell megváltoznom, mihez kérek kegyelmet és mi az, aminek az értelmét keresem? Nem parancs vagy feladat, hanem lehetőség, hogy a kenyértörés csendes titkában, a keresztben és a Feltámadt Krisztus által megmutatott üres sírban keressem a választ. Azt a választ, ami csak nekem szól, amit az Úr nekem akar kimondani.

A közelgő napokra sok erőt és átélt liturgiát, az ünnepekre pedig örömteli Húsvétot kívánok!

Üdvözlettel:

SERFŐZŐ Levente
kateketikai referens