“Missziós küldetésem van” – bemutatkozik Halász Attila
2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Halász Attila csorvási hitoktató volt, aki hitoktatási helyének körülményei mellett mesélt arról is, kikre számíthat igazán hivatásának gyakorlásában.
Halász Attilának hívnak. Nős vagyok, van egy 18 éves leányom, aki most fog érettségizni. Gyakorlatilag a templomban nőttem fel; anyukám mesélte, hogy alvás helyett megléptem az óvodából és átmentem a plébániára. Egyébként is vallásos család voltunk, ugyanis anyai nagyapám apja evangélikus lelkész volt. Csorváson és Gerendáson tanítok; szülővárosomban, Csorváson, a 3-8. osztályig, Gerendáson 6-8. osztályig, ezen kívül pedig mindkét településen tartok középiskolás hittant. Elég nehéz itt a hitoktatás helyzete; itt, a Viharsarokban jól sikerült az “ateista agymosás” 40 éve. Napról napra meg kell küzdeni minden gyerekért, mivel gyakorlatilag semmilyen keresztény értéket nem hoznak magukkal otthonról. Gerendáson ugyan van katolikus iskola, de a gyermekek nem akarnak szentségekhez járulni, és ehhez megkapják a szülők támogatását is.
Ennek is köszönhetően
úgy fogom fel, hogy missziós küldetésem van.
Bosco Szent János módszerével próbálom a gyermekeket közelebb vinni Istenhez, valamint vallom Szalézi Szent Ferenccel: “Csak lelkeket adj Uram, a többit elveheted”. A nehézségek ellenére – vagy éppen pont ezért – vannak szép pillanatok is. Amikor elsőáldozás vagy bérmálás van, és látom a gyermekek ragyogó arcát, akkor érzem: megéri a harc, de amikor nyáron hittantábor van, akkor is így érzek.
A mindennapokban érzem Isten támogatását. Amikor elcsüggedek, akkor valami ötlet jön. Minden létező támogatást megad Kammerer Tibor atya, és a kolléganőm, Faragó Rita hitoktató. Vele sok estét átbeszélgettünk, hogy jól kiegészítsük egymást. Rita már engem is tanított, rengeteg tapasztalata van, amiből sokat tudok profitálni, a lelkinapok szervezésében pedig mellettük számíthatok a családomra is. Örömmel vettem, hogy az egyházmegyei Vitorla képzésen részt vett Balogh Istvánné megkeresett, hogy amiben tud, segít, így az ő segítségével minden héten csinálunk kézműves foglalkozást, ahol a gyermekek gyöngyöt fűzhetnek, hóembert készíthetnek, stb.
Próbálom elvetni a hit magjait, amelyek előbb-utóbb remélhetőleg kikelnek.
