A krisztusi szeretet átadásának fontossága – Pap Emesével beszélgettünk
2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Pap Emese szegedi hitoktató volt, aki mesélt arról, hogyan tapasztalta meg a meghívást erre a szép hivatásra, valamint fiatal hitoktatóként milyen tapasztalatai vannak.
Pap Emese vagyok, Kecelen születtem 1993. augusztus 24-én. Születésem óta – vallásos családomnak köszönhetően – napi szinten kapcsolatba kerültem (voltam és vagyok) az egyházi élettel, valamint az ezzel kapcsolatos területekkel. Végig kísérhettem szüleim tanulmányait, édesapám állandó diakónussá válását és édesanyám hittanári diplomájának megszerzését is; ezt azért említem meg, mert így lehetetlen volt, hogy ne vegyem ki részem abból a gyerekszeretetből, amit szüleim tanúsítottak a hitoktatáson keresztül az óvodás és iskolás gyerekek számára. Pár évig a keceli plébánián laktunk; a négy év alatt, amíg ott éltünk, számomra egy újabb fejezet került előtérbe, amely során még közelebbről találkozhattam a híveken keresztül – napi szinten – a plébániai élettel is. Ezek emellett már kiskoromtól kezdve szüleimmel nyári hittanos táborok résztvevője voltam, majd serdülő koromtól fogva szervezője is lettem.
Az első személyes találkozásom az Úr Jézussal megerősített hitbeli életemben, amely abban teljesedett ki, hogy nyolcadik osztályt követően, középiskolai tanulmányaimat a kecskeméti Ward Mária Leánygimnáziuma és Kollégiumában folytattam. Az ott lakó nővérek segítségének köszönhetően hitéletem még jobban kiteljesedhetett, az ő jelenlétük számomra nagyon meghatározó volt. A személyes beszélgetéseink során egyre jobban arra a meggyőződésre jutottam, hogy szeretném Isten üzenetét személyesen közvetíteni és továbbadni másoknak. Érettségit követően egyértelmű volt számomra, hogy a felsőfokú tanulmányaimat a szegedi Gál Ferenc Főiskolán szeretném folytatni, ezért jelentkeztem, majd felvételt nyertem az intézménybe. Biztosan tudom, hogy ennél jobb hivatást nem is választhattam volna; szeretném, ha a gyerekek megismerkedhetnének közelebbről a római katolikus vallással, Istennel, a Bibliával, és a szentek életén keresztül, a saját életükre kivetítve tudnék átadni nekik Jézus tanításából.
Alap diplomám (BA) megszerzését követően lehetőségem nyílt arra, hogy a 2016/2017-es tanévben az algyői Fehér Ignác Általános Iskolában és a Szivárvány Óvodában hitoktathattam heti rendszerességgel. Egyre jobban kezdtem megismerni a gyerekek személyiségét, igényeit, ebben nagy segítséget kaptam tanáraiktól. Egyre szorosabb kapcsolatom lett az ottani hittanos gyerekekkel, mertek megnyílni, személyes problémáikra közösen kerestünk megoldást. Nagyon jó tapasztalat volt számomra, amikor közösen, versekkel köszöntöttük a Mikulást a templomban, és karácsony napján pásztorjátékkal kedveskedtünk a híveknek. Kilépve a karácsonyi ünnepkörből az évközi időre is jutott közös feladat és program; örömömre szolgált, amikor május első vasárnapján az édesanyákat és a nagymamákat szólíthattuk meg a templomban. Az ünnepségek soránál tartva nem szeretnék megfeledkezni a legfontosabb ünnepről, amelyben a gyerekek találkozhattak személyesen az Oltáriszentségben jelen lévő Úr Jézussal. Azért tartom fontosnak megemlíteni az előbb leírtakat, mert rendkívül hasznos tapasztalat volt számomra, hogy én készíthettem fel a gyerekeket a szentség felvételére. Egy további szép nyári emlék a táboroztatás, ahol mind az, amit tanítottam, megerősítést nyert a közös együtt töltött időben.
A 2017/2018 tanévben már a szegedi Szent Miklós Plébánián tanítom a gyerekeket, a legkisebbtől egészen a legnagyobbig.
Remélem ezen a plébánián is meg tudom majd valósítani azt a krisztusi szeretetet, amelyet nem csak magamban őrzők és hordozok, hanem másoknak is hitelesen átadhatok.
Jézus szavai gyakran jutnak eszembe, miszerint „engedjétek hozzám a gyerekeket”, én pedig úgy érzem, a gyerekek iránti szeretetem csak úgy teljesedhet ki a hitoktatás közepette, hogy Jézus szavait követem, és az Egyházat szolgálom.
