“Nem én vagyok, aki eredményt ér el, hanem a Szentlélek” – Veres-Lakos Csabánéval beszélgettünk
2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Veres-Lakos Csabáné volt, aki Hódmezővásárhelyen hitoktat, és a hittan már gyermekkora óta komoly szerepet tölt be az életében.
Veres-Lakos Csabáné a nevem hivatalosan, a gyerekeimnek anya, a férjemnek Kati, a hittanosaimnak pedig Kati néni, ami nem túlzás, mivel 42 éves vagyok. Hódmezővásárhelyen élünk, itt hitoktatok, egy óvodában és három általános iskolában. A kétszáztizenkilenc hittanos, akikkel hétről hétre találkozom, évei számát tekintve öttől tizenötig terjed a skálán, amit azért is élvezek, mert a saját négy gyerekünk is hasonló korú. Talán ezért is a hitoktatás számomra személyes ügy, és valójában
saját gyerekeimnek tekintem őket abban az értelemben, hogy érdemes értük küzdeni és áldozatot vállalni.
Szeretek köztük lenni, meghallgatni őket és várom a velük való találkozást, a keretek leküzdése után (adminisztráció, nyilatkozatok stb.) ez ad erőt a mindennapokhoz. Az évek során már hozzáedződtem az „Ufó” léthez, nem ebből a világból valók vagyunk, és ezzel szembesülni kell az első találkozások alkalmával, de az idő és a személyes kapcsolatok gyógyírt nyújtanak. Hálás vagyok minden titokért, amit rám bíznak, minden mosolyért, ami őszinte, és minden szentmiséért, ami újabb erőt ad. Mindig szem előtt kell tartanom, hogy
nem én vagyok, aki eredményt ér el, hanem a Szentlélek.
A hitet ajándékba kaptam és az életünk akkor teljes, ha ezt az ajándékot, örömet tovább adjuk a magunk tökéletlen módján. El kell hinnünk, amit tanítunk: Ne félj, én veled vagyok, ismerlek téged! Persze én is aggódok, izgulok, meg szeretnék felelni miden hatóságnak, de a Mindenhatóság küldötte vagyok, neki kell elszámolnom az életemmel, és ez nyugalmat ad. Hódmezővásárhely nem a szülővárosom, de otthonra találtam benne, nem hiszek a véletlenekben csak a Gondviselésben. Szentesen születtem, voltam hittanos, ministráns, cserkész, énekkaros és ifihittanos is, tehát bőven van mit visszaadnom. A Teológiára úgy jelentkeztem, hogy szerettem a hittant és szerettem olvasni, de azt nem gondoltam, hogy fel is vesznek magyar-hittan szakra!
Azt kívánom, hogy merjetek nagyot álmodni, ha egyezik Isten álmával rólad, nincs, ami megállíthatna. Hálás vagyok minden munkatársamért, Németh László esperes atyáért, a Domonkos nővérekért és a világi hitoktatókért, valamint a vásárhelyi hívekért is, akik szívügyüknek tartják a plébániák közösségi életét. Végül nagy hálával tartozom a családomért, férjemért, gyerekeimért, akik szintén nagyon sokat segítenek a hétköznapokban!
