Egyéb

Az olajfa is újra kihajt, ha kivágják – Vendégünk: Baloghné Zádori Tamara

2017 szeptemberében induló sorozatunkban egyházmegyénk katekétáit szeretnénk bemutatni, akik személyes írásukon keresztül mesélnek arról, mit is jelent számukra hitoktatónak lenni. Következő vendégünk Baloghné Zádori Tamara forráskúti hitoktató volt, aki örömei mellett mesélt arról is, hogy mi jelenti számára a legnagyobb kihívást a mindennapokban.

Baloghné Zádori Tamarának hívnak és hitoktatóként dolgozom, amióta csak megkaptam a diplomám; pontosabban hat évig igazoltan távol voltam, mert megszülettek a gyermekeim, akiket a férjemmel, az édesapjukkal nevelgetünk.

Forráskútról származom és ott is tanítok az elejétől kezdve, néhány éve megkaptam hozzá Üllésen az alsósokat, illetve idén a felsősöket is. Mindezt még érdekesebbé teszi az a tény, hogy egy harmadik faluban, Zsombón lakom a családommal. Néhány hete lettem negyven éves és ettől nagyon boldog lettem; szerintem nagyszerű dolog, nekem nagyon tetszik 🙂

A napjaim nagy részében remek kis emberek között töltöm, akik nagyszerű gondolatokkal, bölcsességgel és humorral rendelkeznek. Nagyon lelkesek, segítőkészek, nyitottak, így sokat tanulok tőlük. Nagyszerű dolog velük pásztorjátékozni, betlehemezni, táborozni, hittanos találkozókra járni. A kegyelem különleges pillanatai ezek; megerősítenek, szárnyakat adnak számomra.

Egyik fő célom, hogy jó istenképük alakuljon ki és megértsék, hogy Isten különösen nagyon szeret minket és csodás terve van velünk. Rengeteget fejlődök, alakulok. Ehhez sok segítséget kapok régi és új barátoktól, mentortól, családtagjaimtól, sőt olyanoktól is, akik nem is tudnak róla, hogy segítettek nekem.

Úgy érzem, hogy jól vagyok és a helyemen vagyok. Tele vagyok tervvel, a kihívások jönnek sorra és én igyekszem ezekre megoldást találni. Sokat tanulok és ez feltölt. Kapok visszajelzést a Jóistentől is, másoktól is. Mindennapjaim során sok öröm ér, éppen a napokban kaptam néhány nagyon pozitív reakciót a hetedikesektől. és ez engem nagyon megerősít.

Persze néha én is úgy érzem, hogy azt a magot, amit vetni próbálok, mások kapával, ásóval felszerelkezve igyekeznek kiszedni a földből, azonban én bizakodó vagyok. Valahol azt hallottam, hogy az olajfa, ha ki is vágják, több év elteltével is tud hajtást hozni, akár többször is – azt hiszem, azt remélem, hogy a magok is ilyen erősek.

A környékbeli hitoktatókkal is jó kapcsolatban vagyok. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni és hálás vagyok nekik, hogy számíthatok rájuk. Az Iroda munkatársait is időnként “zargatom”, mert a papírmunka nagy kihívás számomra, de eddig mindig türelemmel és szeretettel segítettek és ezt köszönöm nekik. Egyébként a hitoktatásnak ez a része is egyre jobban megy… 🙂

Végszónak mi mást is mondhatnék, mint: Isten szeretetében élni, szabadon fejlődni benne, erőt meríteni belőle és a munkatársának lenni, hát van ennél nagyobb királyság? 🙂

 

Share